IMA A CSíKSOMLYÓI SZŰZ MÁRIÁHOZ

Üdvözlégy Csíksomlyói Szentséges Szűz Mária,

Keresztény híveidnek Segítő Anyja!

Íme kegyszobrod előtt térdelve, mély alázattal

Mutatom be tiszteletemet és hódolatomat.

Te általad ajánlom fel magamat Istennek, és

Remélem, hogy általad elnyerem mindazokat

A kegyelmeket, amelyekre oly nagy szükségem van.

Irgalmas Jó Anyám, tekints reám, fogadj engem

Anyai Jóságoddal és megértéseddel.

Bizalommal jöttem ide, mint édesanyámhoz,

Hatalmas pártfogómhoz, életem vezércsillagához.

Végy anyai oltalmadba és nyújtsd felém kezedet,

Mely engem gyámolítson, vezessen és oltalmazzon.

Hallgasd meg buzgó kérésemet, segíts minden ügyemben,

Vigasztalj szenvedésemben és bánatomban,

Oltalmazz a veszélyben, ments meg a bűnre vezető

Kísértésektől, légy betegségemben ápolóm és

Halálomkor vigasztalóm.

A te kegyes oltalmadba ajánlom, nem csak önmagamat,

Hanem szüleimet, testvéreimet, rokonaimat,

Barátaimat, jótevőimet és mindazokat,

Akikért imádkozni tartozom.

Nyerd meg mindnyájunk számára a Mennyei Atya

Irgalmát és az Úr Jézus szeretetét és a Szentlélek

Kegyelmét, hogy testben - lélekben megszentülve

Éljünk e világon, holtunk után pedig veled együtt

Örvendezzünk az Örök boldogságban.

Csíksomlyói Segítő Szűz Mária, könyörögj érettünk!

Az ima szövege letölthető PDF formátumban.

Óh, Babba Mária

Jézus Krisztus anyja

Könyörögj érettünk

Védd tovább nemzetünk.

Szent István királyunk

Rád bízta országunk,

Ne hagyj el bennünket

Mentsd meg nemzetünket!

Mi elhagytunk téged

Hitehagyott néped

Mégis fohászkodik,

Hozzád imádkozik.

Egyesítsed újra

- Óh, Babba Mária -

Széjjelhúzó néped

Egyesítsed, kérlek!

Térjen meg országod

Hulljon lábaidhoz,

Tisztuljon meg újra!

Óh, Babba Mária!

Návay Ákos fotó kiállítása elé:

A Bakáts-téri Assisi Szent Ferenc templomban elhangzott megnyitó-előadás, 2007. szeptember 18.

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki végignézte már Návay Ákos képeit…

Návay Ákos jó barátom lett, hiszen amikor készültek ezek a képek, akkor együtt gyalogoltunk be a Gyimes völgyéből a gyimesi csángókkal, az én iskolám, a Magyar Hagyomány Műhelyének hallgatóival és Návay Ákossal 32 km-t Csíksomlyóra.

Návay Ákos itt hagyta ezt az országot ezelőtt jó néhány esztendővel ezelőtt, mint ahogy igen sok érzékeny fiatalember. Itt hagyta nemcsak ezt az országot, hanem ezt a földrészt is jó néhány esztendőre, és folyamatosan mennek el innen, akik érzékeny lelkűek. Mert itt Európában valami nagyon rossz dolog kezdődött el már régen a francia forradalommal, és ez a nagyon rossz dolog, ez a pokoli, mostanában elviselhetetlenné, iszonyatossá vált.

Návay Ákos elment Amerikába, annak is a középső részébe, mert meg akart ismerkedni az indiánokkal. Nincs a föld kereken olyan gyermek, olyan fiatal, aki ne szeretné az indiánokat, akár regényben, akár filmen találkozik velük. Bármilyen is a regénybeli indián, vagy a filmbeli indián szerepe, a szíve vele van, vele köt barátságot. Návay Ákos ott kint Mexikóban megismerkedett az emberrel, aki a veszett, szakadt, pusztulás felé rohanó világban is ember tud maradni. Amikor hazajött, akkor nagy sokára a Jó Isten lehetőségét adta annak, hogy a Kárpát hazában, -mert a haza Kárpátokkal ölelt, az volt, az van és az lesz az idők végezetéig, mert ezt a hazát a Jó Isten nekünk örökbérbe adta, s ennek minden emberéről, minden jószágáról majd valamikor az utolsó ítéleten nekünk kell elszámolnia,- a  keleti Kárpátokban megismerkedett a gyimesi csángókkal. Találkozott az itteni indiánokkal. Európában, aki ebben a hazában, eleink hite szerint, eleink erkölcsében magyarként tud élni, ebben az aranyborjút imádó, plázaidióta világban indiánnak számít. Óriási volt a találkozás, az egyik fényképen látszik is. Návay Ákos találkozik Gyimes indiánjával. Minden Pünkösdön a gyimesi csángók, ha esik, ha fúj, akármilyen idő van, jeget is hozhat, gyalog mennek Csíksomlyóra, mert meghallgatják a világ legnehezebb Szűz Máriájának, akit ők és a csíki székelyek Babba Máriának neveznek, a csöndes anyai szavát. Mennek, és Pünkösd fölszabadítja őket, Pünkösd, a Szentlélek eljövetele, szabaddá teszi őket, ebben az össze-visszakötözött világban. Jó szabadnak lenni. Minden kép arról tanúskodik, hogy milyenek is az itteni indiánok. Minden kép arról tanúskodik, hogy milyen az ember, aki meghallja a csöndes anyai hívó szót.

Ha már említettem azt, hogy a világ legnehezebb Mária szobra hívja őket, s hallgatnak a hívó szóra akkor, hadd mondom el, hogy mért tartom én a világ legnehezebb Mária szobrának, Babba Máriát. Gyimesben és Csíkban számos legendaváltozata van annak, hogy valamikor nagyon régen, amikor még szerzetesek sem voltak azon a vidéken, egy kislány egy őszön krumplit ásott. Krumpli ásás közben egy liliomot talált. Elcsodálkozott, hiszen a liliom, az június virága. Azon a helyen, ahol meglelte a liliomot mélyebbre ásott, egy koporsóra lelt. Fölnyitotta a fedelét és egy fényes asszony szobra feküdt a koporsóban, a Napba öltözött asszonyé, Babba Máriáé. Öröm töltötte el, szaladt a faluba, újságolta mindenkinek s mentek a népek látására. Azon kezdtek tanakodni, hogy hol lehetne méltó házat építeni, ennek a csodás asszonynak. Úgy gondolták, hogy a Kissomlyó, annak a csúcsa adja otthonát ennek, ki akarták emelni a koporsóból a szobrot, de a szobor nem engedte magát. Ez a szobor, Isten akaratából, nagyon nehéz. Akkor elhatározták, mivel Mária itten érzi jól magát, ahol ez a lányka megtalálta, itt építenek neki házat. Igen, ott épült fel a kegytemplom a kezdeti fatemplom, ma már kőtemplom áll ott, több mint 200 esztendeje. Mária nagyon nehéz. Babba Máriát hiába akarta elhurcolni a tatár, a tatár igen sokáig, még a 17. században is betört Erdélybe, raboltak, fosztogattak és elsősorban a templomokat látogatták meg rabló szándékukkal. Hiszen ott könnyen elmozdítható értékes tárgyakra leltek. Egyetlen egy templomba nem tudtak betörni, ez a csíksomlyói templom, nem engedte őket Mária.

Egyik tatár kán a 17. század végén mérgében bement a templomba, utasítást adott a katonáinak, hogy vegyék le az oltárról a szobrot és vigyék.

Vigyék át a Kárpátokon, szűnjék meg e hely tatárt visszatartó ereje. A katonák leemelték a szobrot, vitték a gyimesi hágó felé, de ahogy a Csíkdelnei templom környékére értek, annyira nehéz lett ez a szobor, hogy nem tudták tovább vinni. A tatár kán előrántotta szablyáját, indulattal belevágott a szoborasszony arcába. Az arcból vér csordult ki. A székelyek és a gyimesi csángók hite szerint, ha nagy baj éri annak a vidéknek magyarságát, akkor a szobor arca vérezni kezd. Legutóbb 1920. június 4-én, a trianoni gyalázat napján vérzett. Mária nagyon nehéz. Amikor a tatárok meglátták a faszobor arcából csorgó vért hanyatt-homlok elmenekültek, és nem mertek többet betörni a Kárpát hazába. Mária őrzője, védője ennek a hazának, amit néhány száz éve Regnum Marianumnak hívnak.

Mária nagyon nehéz. 1567-ben János Zsigmond, az akkori erdélyi fejedelem elhatározza azt, hogy unitáriussá teszi a csíki székelyeket. A csíki székelyek erejét, jól tudta, Babba Mária adja, a csíksomlyói kegytemplom szobra, a Napba öltözött asszony. A János Zsigmond- i sereg ellen egy maroknyi székely kelt föl, egy gyergyóalfalusi pap, István atya vezetésével. Pünkösd szombatján a Tolvajos tetőn mérkőztek meg egymással, és a maroknyi sereg győzött. János Zsigmondnak el kellett takarodnia. El kellett takarodnia, mert a székelyek a csíkiak, a gyergyóiak, az öregek, az asszonyok, a gyerekek azok ott voltak a templomban segítő Mária előtt, imádkoztak, hogy övék legyen a győzelem, és Isten nekik adta a győzelmet. Azóta Csíksomlyónak pünkösdi búcsúja van. Előtte a főbúcsúja Sarlós Boldogasszony napján volt. Mária igen nehéz. János Zsigmond bármekkora hatalom is volt, nem tudta eltakarítani a templomból, hiszen azért ment serege ezzel a szándékkal. Aztán még veszettebb idők jöttek. II. József, a kalapos király, akiről a szeged környéki öregek azt tartják, hogy az ő édesanyja, Mária Terézia, a sátánnal szeretkezett, sátánt fajzott, aki betiltotta a szerzetesrendeket, aki megnyirbálta a búcsújáró helyeket, a csíksomlyói búcsút teljesen beszüntette. Ilyen módon próbálta megsemmisíteni, behatárolni Babba Máriának mindenek fölött való Istentől kapott erejét. Évek teltek el. A tiltást komolyan vették a székelyek, pünkösd idején nem mertek Mária látására menni, de egyik pünkösdszombaton, kora hajnalban, újra csak Gyergyóalfaluban, egy asszony látta a szobrot megjelenni, látta az ágy mellett, és csöndesen szólt: „Gyertek látásomra!”. Mária nem teologizál. Mária nem mond hosszú beszédeket. Mária anya. Mindenki anyja, valahányunk édesanyja. Mindig csak annyit szól, amennyit anya szokott szólni. Mindig csak a legfontosabbat mondja, amikor annak ideje érkezik. „Gyertek látásomra!” Az asszony nem tétovázott, királyi tiltás ide, királyi tiltás oda szólt a többieknek és még azon reggel, zászlóval és kereszttel hites lélekkel indultak Somolyóra, ahogy ők mondják. Ahogy közeledtek a kegytemplomhoz, látták azt, hogy innen is, onnan is, amonnan is jönnek kereszttel és zászlóval az emberek. Mária körbeszólt. Nem volt rádiótelefon, televízió. Istennek erre nincs szüksége. Ha a közénk született Isten anyja Istentől kap megbízást arra, hogy szóljon, akkor ő szól, és aki ebben a pokoli zajban odafigyel a csöndes anyai szóra az most is meghallja, hogy: „Gyertek látásomra!”, hiszen minden esztendőben körbeszól. Körbeszól a világon. „Gyertek látásomra!”

II. József, halála előtt, vissza kellett, hogy vonja rendelkezéseit. Aztán még veszettebb idők következtek. Ceaucescu, a kommunista diktátor igyekezett eltávolítani a „csíki menyecskét”, a kommunisták így nevezték Babba Máriát. Igyekezett azért is eltávolítani, mert magyar oltár van Csíksomlyón. Középen a Napba öltözött asszony, a mi örök édesanyánk, az ő jobb oldalán Szent István, a Napkirályunk a baloldalán pedig Szent László, a Holdkirály. Tudásunk van arról, hogy igen sok beosztott, szolga, kommunista csinovnyik száműzetésbe került, mert nem tudta végrehajtani Ceaucescu parancsát. Pedig Ceaucescu igen nagy hatalom volt. Mária nagyobb.

Most ez az aranyborjús világ próbálja megszüntetni az ő hatalmát. Érdemes oda figyelni arra, hogy hol vannak a tatárok, hol van János Zsigmond, hol van II. József, hol van Ceaucescu, és hol lesz az aranyborjús, plázaidióta világ, amikor Babba Mária még mindig ott lesz, és minden pünkösd előtt körbeszól a világnak: „Gyertek látásomra!” S aki meg hallja ezt a csöndes anyai szót, s egyre több indián hallja meg a világban , az jön. Akár hol él a világon, aki magyar az jön. Ha valaki Trianon gyalázata, és mindannyiunk személyes gyalázata fölé tud emelni bennünket, az Ő, Isten megbízásából.

Návay Ákos képein nem látjuk a szobrot, én szóvá is tettem ezt, még az elején, amikor az első kiállítást nyitottam meg. Návay Ákos csak megrándította vállát. Később úgy éreztem, azért nincs ott a szobor, a szobor fény-képe, a fénynek a képe, hiszen a Napba öltözött asszony maga a fény, mert benne van minden képben. Benne van a hozzá zarándokolókban. Azok mozdulataiba, azok arcán, mert ez a kiállítás azt szolgálja, hogy „Gyertek látásomra!”. Nem képen kell engem látni. Ott kell velem találkozni, Somolyón a hegytetőn, Pünkösdön, amikor kiárad a Szentlélek lelket szabadító ereje. Isten adja, hogy ez a kiállítás máshova is eljusson, és ha erőm engedi, és szólít Ákos akkor végigkísérjem az egész Kárpát hazában. Nem Ákost kísérem ilyenkor, nem is az ő munkáját, az ő becsületes, tiszta, tisztességes fényképeit. Úgy érzem, hogy Mária mellett, a mi Boldogasszonyunk mellett gyaloglok. Ez az érzet igaz, s ez nem engedi, hogy elfáradjak. Köszönöm, hogy meghallgattak, és figyelmesen nézzék a képeket, minden kép beszédes. Egyre kevesebben vagyunk mi indiánok…

 Molnár V. József
néplélekrajz-kutató

CSÍKSOMLYÓBA MÉNEK...

Csíksomlyótól és a Kárpát-hazától igencsak távol, az Újvilágban találkoztam első ízben a Szűzanya üzenetével. A helyszín a Mexikóvárosban lévő Tepeyac-domb - a világ leglátogatottabb Mária-kegyhelye - 1994-ben. Második mexikói utamon ősi kultúrák nyomait keresve, figyelmemet nem kerülte el az ország, s egész Latin-Amerika Boldogasszonyának, a Guadalupe-i Szent Szűznek ünnepe. Zarándokok milliói érkeznek ide minden év, december 12-én. (Ez a nap egyházi és állami ünnep is Mexikóban!)

A szent helyre a hatalmas metropolisz központjából gyalog indultam, inkább a vándor kíváncsiságával, mintsem meggyőződésből, hitből ahogy teszi azt az ország legtávolabbi pontjából, vagy akár a Közép- és Dél- Amerikából érkező embertömeg. Útközben még megálltam egy rövid pihenőre a „Három kultúrá”-nak elnevezett helyen, ahol azték piramis maradványok, az Újvilág első temploma(!) és egy modern lakótelep áll. Végül megérkeztem az 1531. évi jelenések helyszínére, ahol néhány korabeli kápolna mellett, egy 1709-ben épült-, és egy XX. századi, hatalmas bazilika látványa fogad. Sokak tisztelete, szeretete oly nagy, hogy az utolsó száz métereket térden csúszva teszik meg. Máig itt őrzik a világszerte ismert kegyképet, valamint azon jelenések és csodák emlékét, melyek az elmúlt évszázadok alatt történtek.

Pontosan tíz esztendőnek kellett eltelnie az újabb „viszontlátásig”, amelyre Erdélyországban, a keresztény magyarság legnagyobb találkozóján került sor. Visszatekintve úgy érzem, hogy a Nap országában szerzett élmények együttes hatása, annak ereje kísért és vezetett el végül a Napbaöltözött Asszonyhoz.

Fontos megemlítenem még az 1996-os évet, amikor nyugat-európai körutamon ellátogattam a portugáliai Fatima-ba. Végigjárva a szent helyet, a számtalan felajánlásként és hálából készült tárgyi emlékek láttán, újabb útmutatást kaptam…

A zarándoklat szükségének érzete, egy nagy belső változás során alakult ki bennem az elmúlt négy évben, amióta nemcsak szívvel-lélekkel, de már tudatosan is a szellemi utat járom. Ez idő alatt foglalkoztatott a híres spanyol zarándokút, az El Camino megtétele, főleg a 2004-es szent évben. Azonban külső és belső hangok azt súgták, hogy magyarként először Csíksomlyóba menjek. Bár 2001 nyarán - első erdélyi utam során - már eljutottam a Somlyó- hegyre, de Fatima-hoz hasonlóan itt sem a jeles napon jártam, ezért az élmények nem lehettek teljesek. (A térben és időben megtett nagy utazások éveiben, itthoni kiállításaimon az ősi Mexikó kultúráit közvetítettem.)

A 2004-es esztendő - egy megindító buddhista élmény mellett - meghatározó spirituális élményt hozott a csíksomlyói zarándoklattal. A „hívás” csendes, de annál erősebb volt, mondhatnám „halaszthatatlan”...

A gyimesi csángók, a Kárpát-medence „indiánjainak” keresztje alatt tettem meg, az oda- és visszautat. Mint fotós, igazán kitűnő társat találtam magam mellett, a lengyel Tomasz Tomaszevszkit, a National Geographic fotósát. Akkor még nem gondolhattam, hogy a fotókból kiállítás lesz, nem is azzal a céllal kattintgattam a gépet, hanem megpróbáltam megörökíteni a búcsújárás varázsát.

(Ez „belül” oly jól sikerült, hogy végül elhatároztam, amint tehetem, egy havasi kalyibába költözöm, májustól novemberig, hogy magamba szívjak mindent, ami Erdély…)

Itthon, miután a fotókat magamban kiértékeltem, egyetlen kérdés foglalkoztatott: benne van-e a képekben, aminek benne kell lenni? Erre elsősorban erdélyiektől vártam megerősítő választ. Úgy válogattam össze, hogy - azok láttán - a néző a zarándokok közt érezhesse magát és így át-, ill. újraélhesse a csodát. Azt szerettem volna, hogy minél többeket érintsen meg az egymáshoz tartozás érzése, és ne csak egy évben egyszer a Csíksomlyói Búcsún, s hogy Magyarország szíve ne egyedül a határokon túl dobogjon.

Ekkor még nem tudtam, hogy honnan lesz pénzforrás a kiállításra, de azt igen, hogy a Magyarok Házában szeretném megrendezni 2005. Pünkösd hetében, „Csíksomlyóba mének…” címmel. (Közben azt is felismertem, saját „megpróbáltatásaim” során, hogy manapság nem az az „igazi” művész Magyarországon, aki „csak” alkot, hanem aki a kiállítását meg is tudja valósítani.) Ám a Gondviselés most is megsegített, mivel akkoriban írt ki pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a csángó-magyar kultúra támogatására. Ezt végül sikerült elnyernem, az Erdélyi Szövetség, név szerint Dr. Lipcsey Ildikó önzetlen, segítőkész munkájának köszönhetően.

Időközben a 37 darabos fotósorozat elindult vándorútjára, s így érkezett Budapestről Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe, ahol a Piramis Galériában rendszeresen kiállítok.

Külön örömöt jelentett, hogy 2005-ben épp Erdély volt a Völgy meghívott vendége, továbbá az, hogy kérésemre templomi környezetben mutathattam be a fotókat. Akárcsak ezt követően Solymáron, Kisboldogasszony ünnepén.

A vándorkiállítás terve idén tavasszal azzal bővült, hogy a Kárpát-haza számos Mária-kegyhelyére – s egyéb meghívások helyszínére is -, eljuttassam a Magyarok Nagyasszonyának üzenetét. Így Csobánkára július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján.

A vándoroknak útravalóul csak annyit üzennék, hogy Babba Mária, a Boldogságos Szűzanya karjait - melyek egykor a kis Jézust ölelték - kitárva tartja mindannyiunk felé…

 Áldás, békesség!

Návay Ákos

2006. Esztendő, Pünkösd hava

Letölthető PDF formátumban.

KIÁLLÍTÁSOK

- Fallóskút - Felsõ Mátra
   Pünkösdtõl Sarlósboldogasszony napjáig
   2017

- Egri Bazilika
   2015. május

- Bodony, Szent Mihály napi búcsú
   2012. szeptember 30-án.

- Kismarosi Római Katolikus Templom
   2012. Pünkösd hava

- Guadalupe-i Szűz ünnepe 2007 - Budapest
   Magyar Szentek Temploma
   Karácsony hava (februárig meghosszabbítva)